goodbye my lover, goodbye my friend...

ma ex-szel kapcsolatban is eszembe jutott par szep gondolat.
(az elmult napokban nem nagyon hagyta, hogy barmilyen szep dolog maradjon utana a fejemben..)
nyilvanvalo, hogy nem lehet fajdalom nelkul meguszni. ezt tudjuk.
mint ahogyan azt is, hogy barmennyire is megbant a szerelmed a szkitaskor/kozben/utana, Te szivedben mindig ottmarad valahol, senki nem veheti el, senki nem potolhatja.
foleg ha valakirol tudod, hogy amugy milyen jo apa lenne, milyen jo tars az eletben.. de valami megsem mukodott.. es ha valamit az ember mindig csak megjavitani probal az a valami mar biztosan nem fog soha ugy mukodni, mint ujkoraban.. azt hiszem, hogy nalunk is ott volt az a 'valami' amit mar nem lehett megjavitani.

az elmult napokban szinte csak olyan gondolatok es erzesek erosodtek bennem, hogy nekunk el kellett valnunk egymastol, nem vagyunk egymashoz valok es igy jobb lesz mindkettonknek.
persze azert az ember mindig remel.. hatha megvaltozunk.. hatha majd egyszer osszetalalkozunk es mondanunk sem kell majd semmit, hiszen annyira jol ismerjuk egymast, hogy szavak nelkul is megertjuk egymast.

most nagyon jo lenne ha itt lenne, hogy megbeszelhessuk a dolgokat. mindazonaltal tudom, hogy az egesz csak jol osszezavarna az egeszet es az lenne a vege, hogy nem tudnank elengedni egymast megsem.
pedig el kell.
muszaj.

azert jo lenne osszekuporodva fekudni a piros kanapen es egyutt alomba szenderulni amig nezzuk a '24'-et...

vagy veszekedni amikor mar megint nem keszultem el idoben es nem erunk oda a vacsorameghivasra/etterembe/szinhazba/moziba idoben..

jezusom! valami nagyon szoritja a szivemet odabent..
de ki kell, hogy jojjon, nincs mese..