hatbatamadas

En hulye!
Gondoltam megkerdezem extol, hogy hogy van.. Persze nem kellett volna.. Minden a regi.. Mindent en romboltam le, mindennek en vagyok az oka. Nyilvan nem igy kimondva, de igy tudnam osszefoglalni.
Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok vele tobbe beszelni, ha anyukammal kibeszeli azon reszleteket amik csak rank tartoznak.. Elmondta.. Es meg mindig nem erzi, hogy tullott a celon..
Borzaszto duh tombol bennem es nagyon nagy csalodottsag... Amit O tesz/tett az mind megbocsathato? O a szegeny szerencsetlen aki ott maradt es en a szerencse fia akinek nem kell ugyanabban a kornyezetben elnem?
Azt gondolom, hogy mindenki viselkedesenek megvan a maga megbocsathato/ertheto/elfogadhato es ezek ellenkezojenek magyarazata. Tehat. No judge. Ez igy nem fair.. Nagyon nem.. En megbocsatok, de nem felejtek..
Senki nem tudja kivel es hogyan szurte ossze a levet anno de nem is fontos, hiszen tulleptunk rajta. Am az igencsak kihoz a sodrombol, hogy most azt kepzeli O van nyeregben es megalazhat. Hat nem.
No more MSN, no more e-mail, no more communication. For a good while at least.

Az faj, hogy szemetnek allit be mindenki elott...

A mai esemenyek csak meginkabb megerositettek bennem a felismerest, hogy miert is volt jo es szukseges, hogy szetmenjunk. Erofitogtatasnak es a masik onbecsulesenek eltiprasanak nincs helye egy kapcsolatban sem. Nalunk pedig volt belole.. Nem keves..
Over.
Forever.
I'm quiet sure about it.

It makes me so upset that we ended up like this.
It is sad.