para

nah, mostmar en is kisse depi lettem..
valszeg a sok egyedullet es a nem tul jo hangulat okozza..
na meg nem utolso sorban, hogy kedvenc kliensem nem tudom, hogy a kliensem-e meg.. ma reggel nala volt munkam es a vasalasnal vettem eszre, hogy a baratnoje fekete ingjenek ujjan narancssarga foltocskak vannak.. basszus.. ez lehet, hogy en voltam ahogy a tisztitoszerekket porogtem a mosokonyhaban ahol mellesleg a vasalasra varakozo ruha is volt..
hat gondolkoztam, paraztam, mi a fenet is mondjak, hiszen abban sem vagyok biztos, hogy ez az en muvem..
vegul ugy dontottem az oszinteseg mindig a legegyenesebb ut - megha ezzel a munkamat is kockaztatom.
kis uzenetet hagytam a ruhak mellett, hogy hat ott vannak azok a foltok, es ha a lany ugy gondolja, hogy en csinaltam (zarojelben azert egy kerdojelet odatettem..) akkor vegyek le az arat a kov fizetesbol..
aztan uzentem a kliensnek - ahogy szoktam -, hogy vegeztem, hagytam nehany uzenetet a konyhaban, szep napot, emelem a kalapom..
es o pedig normally szokott valaszolni.. es most nem.. es most tiszta paraban vagyok, hogy mi lesz velem... o a legjobb ugyfelem es nem mellesleg 2 utcara lakik.. jahj.. annyira kivagyok..
na persze ez is ram vall... mindig mindent az en hibamnak erzek es jol belegabalyitom magam a negativ, onmarcangolo gondolatokba.. nem kene talan..

hat remelem holnap azert valamit vakkant a pasi..