relaxation

Ma evakualtam az eletem mukodesebol egy kicsit a mobiltelefonomat.
Eszre sem veszem, de mar ha csak a wc-re megyek is arra gondolok, hogy "jahj, biztosan most keres majd valaki valami halaszthatatlannal"..
Olvastam egy nagyon jo cikket ami a mai tipikus dolgozo norol szolt. Egy napon rajott, hogy az eletet tulajdonkeppen a hataridonaploja mukodteti es egy percet sem szanva onmagara minden percet beosztja es a talalkozokat, teendoket szorosan egymashoz paszirozva igazitja. Taxik, kavek, telefonhivasok es vasarlas teszi ki a maradek idot ami nem csak anyagilag, de szocialis szempontbol is siralmas.

Fogta magat egy elhatarozta, hogy minden honapban "kivon" egy-egy elemet a fent emlitettek kozul. Kezdodott a kv-val, majd a taxi, azt kovette a hataridonaplo (egy feladatra koncentralni egy idoben es nem 8-at csinalni egyszerre aminek persze ugyis az a vege,hogy egyiknek sem er a vegere vagy a vegkifejlet nem lesz cseppet sem az elvaras szerinti) majd a mobiltelefon is (ez volt a legnehezebb, ahogy irja).

Nos, nem nehez kitalalni, hogy mi lett a vegeredmeny..
Rajott, hogy van elet a mobiltelefon, shopping es kavezok utan is..
Ertekesebb es nyugodtabb eletre talalt ami nem mellesleg az eletminosegen is javitott.

A kiemelt cikkreszlet az ujsagban igy hangzik:
"I do not want to wish my life away like a marked-up Filofax page."

Szerintem mind tudjuk, hogy mirol beszel...
Szoval, Draga gyermekkori legjobbnak, a matavos exkolleganak es a szekszardi lanynak is uzenem, hogy ilyesmiken erdemes volna elgondolkozni...
En a hataridonaplot mar tobbe-kevesbe dobtam az eletembol es sokkal jobban is erzem magam tole..
A mobil az tenyleg nehez ugy, de azzal, hogy ma nem vittem magammal a beachre egy sokkal minosegibb lazulast tudtam kivitelezni..

Emlekezzunk csak vissza arra amikor meg vezetekes telefon sem volt otthon.. Akkor is talalkoztunk emberekkel, akkor is tudtunk dolgozni es mindenki emlekezett a nevunkre...