powerlessness

ma megfogalmazodott bennem.
a szo ami kifejezi azt ahogyan az egesz ex and me messben erzem magam: tehetetlenseg.

anyuval megint chateltem es mivel meg nem valaszoltam arra alevelere amiben keri, hogy fejtsem ki bovebben mi is jatszodott/ik le bennem, igy erre terelodott a tema. ex meg mindig azzal tomi anyam fejet, hogy en csak kihasznaltam ot es nem is szerettem soha.

nem tudom mit kene tennem ebben a helyzetben. az, hogy anyut meggyozom arrol, hogy ne vegye tul komolyan amit az eppen verigsertett ex mond neki az egy dolog. de ha ex mindenki fejet ezzel tomi akkor azert kezdek kicsiket ideges lenni.

sulibol atmentem a konditerembe ami a varosban van es edzettem kicsit (hah.. majd meghaltam draga szemelyi edzom tanacsat kovetve..), az mindig segit lenyugtatni es tisztabban latni a dolgokat. az eredmeny az lett, hogy eszembe otlott, talan irhatnek ex nagynanjenek aki a legvilagosabban latja es ismeri exet, valamit tud rolam is egyet s mast es az elozo szakitasunkkor is mellettem allt, megertett. azert ezen meg gondolkozom, mert nem is tudom, hogy hogyan kene nekikezdenem a levelnek ugy, hogy se vadaskodas, se tulzott magyarazkodas ne legyen belole.

egyszeruen bant, hogy ex csak egy olyan lanynak allit be mindenki elott (akik engem nem ismernek elegge a foldrajzi adottsagok vegett), aki vegeredmenyben csak hasznaltam es kihasznaltam ot 4 even at... mondjuk azert talan hulyenek kell lenni ahhoz, hogy ezt barki is bevegye.. 4 evig nem tartott ilyennek es most a szakitaskor meg hirtelen radobben, hogy nem is az vagyok akinek o gondolt..
hat szinesz vagyok en? hat hazug vagyok en? hat alakoskodom en?
bant ha bantanak.
foleg ha nem tudom mit tehetnek ellene.