thinking about ex

a napokban (amiota jelentkezett a het elejen) sokat kattogok exen is.
foleg az lep meg, hogy mennyire nem erzek szerelmet iranta. inkabb sajnalom, mintsemhogy lassam szikranyi eselyet is annak, hogy mi valaha ujra egyutt leszunk. de attol felek, hogy nem uszom meg ennyivel es meg lesz itt revans.. leginkabb attol felek, hogy megis eljon Sydneybe es egyszercsak megjelenik a haznal. (a tesoja tudja hol lakom) felek, es nem tudom, hogy az en vagy az o erzeseitol-e..
felek, hogy ramzuditja azt, hogy o meg mindig szeret es en nem tudom viszonozni.
tudom, hogy nagy urt hagytam benne, de azt is tudom (biztosan), hogy ez meg kellett, hogy tortenjen vele..sajnalom..

mar a boldog csalad kepe is szetfoszladozott a fejemben ha arra gondolok, hogy O lenne a gyerekeim apja es a ferjem.
ennek egy oka van, ami miatt viszont kicsit lelkiismeretfurdalasom van...
idegileg, mentalisan nagyon labilis es en nem akarom az eletemet azzal tolteni, hogy probalom megteremteni az egyensulyt az eletunkben folyamatosan. 4 evig benne voltam, ott voltam minden szarban mellette es tudom, hogy milyen kemeny melo, mennyi energia..
lelkiismeretfurdalasom van emiatt, mert azt hiszem, hogy ez lenne a valasz amit keres, de ezt neki nem tudom elmondani, mert szivtelen dognek ereznem magam aki nem hajlando aldozatot hozni a kapcsolatert..

de hany par indul neki a kapcsolatanak boldogan, tunik minden tokeletesnek aztan kiderul, hogy megsem.. akkor ok mind rossz emberek, csakmert radobbennek idovel, hogy megsem ok az igazik egymasnak???

szerelmes voltam 4 evig. nagyon.
mar nem vagyok.
elmult.
es mindennek oka van ami tortenik velunk.