THE GAME

igen, csupa nagybetuvel!
a jatszma tovabb folytatodik, de mivel en nem vagyok jo jatekos ki akarok szallni...
persze nem tudok, mert az egyetlen esely arra, hogy veget vessek neki a buszkesegem feladasa lenne, amit persze megintcsak nem akarok...
es csak tovabb kombinalok es agyalok es kozben egyre jobban beleorulok a tudatba, hogy valaki csak igy be- majd kisetal az eletembe/-bol...

a helyzet a bolygo tuloldalan is hasonlo erzes, gyerekkori legjobb: too good to be true...
de azert azok a napok nagyon jok voltak amikor meg hittem a dologban, igy pozitiv emlekkent raktarozom el.

most mennem kell dolgozni.
hal' Istennek... legalabb abbahagyom az agyalast..:)