idiots... all men are idiots..
So, miutan Steve telojat a mobiltarsasag kikapcsolta, mert nem fizette a szamlat, igy en ugye nem tudtam elerni, de gondoltam miutan minden elozetes telefonhivasa attol csopogott, hogy
mennyire imad, mennyire hianyzom neki es mennyire de mennyire jo lesz latnia, es alig varja,
hogy felmenjek szerdan Umina-ra, igy gondoltam, akkor ezt megbeszeltuk es var ram.
Azert a hugat kerdeztem, hogy tud-e barmilyen mas kommunikacios csatornat Steve-hez a
mobilon kivul, de O sem tudott tanaccsal ellatni.
Szoval felmentem, bar oszinten szolva eleg jol elvoltam az elmult masfel hetben amig nem lattam
ot.. Ezt most komolyan mondom, nem azert, mert csalodott vagyok. Markkal folytatott e-mailek es
chat felkavarta az erzeseimet epp elegge ahhoz, hogy Steve iranyaba viszont ezzel egyenesen
aranyosan csituljon a nagy fellangolas.
Szoval felutaztam 2 orat, probaltam bemenni, de az ajto zarva volt... Mivel hivott a szulei hazabol korabban megvolt az a szam is a telefonomban, igy odatelefonaltam, gondolvan hatha ott talalom es akkor csak azt kell megvarnom, mig onnan Uminaba dobjak. Eletem elso beszelgetese Steve mamajaval ekkor tortent.. Szegeny szornyen erezte magat es kb ezerszer bocsanatot kert es
nagyon sajnalt, hogy ennyit utaztam semmiert, ugyanis...: kedden James (Steve occse) 2
honapos del-amerikai utazasra indult es a mama meg Steve fent voltak a repteren Sydneyben. A
mama elmondasa szerint Steve-et eldobta egy baratjahoz (masik Stevehez) es Steve ott is
maradt, mama hazament. Namarmost... Ez innentol kezdett kicsit felpumpalni idegileg.. Lejon
Sydney-be es azokutan, hogy elozo nap meg arrol aradozott, hogy mennyire hianyzom neki fel
sem hiv, semmi. O.k.. De hogy a masnapi tervrol is megfeledkezett (vagy nem tudom mi tortent a
fejeben..) es megtette velem azt, hogy nem volt otthon mikor en felutaztam az mar sok...
Tobb, mint eleg.
Nem vagyok babysitter, nem vagyok ovono, szoval nem fogom az idomet fecserelni valakivel aki
meg nem ertett meg egy kapcsolatra. Mellesleg eleg jol erzem magam kotottsegek nelkul is, es
eleg keves a szabadidom amit nem fogom valaki masra pazarolni aki nem erdemli meg.
Szoval hazajottem, osszepakoltam a cuccait amiket itthagyott es ma este beviszem a Paddy'sbe,
egy uzenettel amiben majd arra kerem, hogy az en holmiaimat is legyen szives visszahozni es a
Paddy'sben hagyni ahol majd felvehetem.
De ezzel meg remelem nem lesz vege.
Persze azt mondtam, hogy eleg volt, nem vesztegetem az idomet, de persze no vagyok es igenis
akarom, hogy kaparjon.. Remeljuk fog is. Az biztos, hogy nem fogom a kisujjamat sem mozditani
a kapcsolatert ezekutan, de azt igenis remelem, hogy o annal inkabb szeretne helyrehozni a
dolgot. Tudom, hogy ha meglat meg fog orulni, es ha O nem lesz ott a Paddy'sben akkor 1-2
baratja viszont biztosan. Es tudom azt is, hogy mondani fogjak neki, hogy mi van velem.
Tehat a strategia a kovetkezo: full mosoly az arcon, total happiness es party.
Persze duhongok azert belul..:)
mennyire imad, mennyire hianyzom neki es mennyire de mennyire jo lesz latnia, es alig varja,
hogy felmenjek szerdan Umina-ra, igy gondoltam, akkor ezt megbeszeltuk es var ram.
Azert a hugat kerdeztem, hogy tud-e barmilyen mas kommunikacios csatornat Steve-hez a
mobilon kivul, de O sem tudott tanaccsal ellatni.
Szoval felmentem, bar oszinten szolva eleg jol elvoltam az elmult masfel hetben amig nem lattam
ot.. Ezt most komolyan mondom, nem azert, mert csalodott vagyok. Markkal folytatott e-mailek es
chat felkavarta az erzeseimet epp elegge ahhoz, hogy Steve iranyaba viszont ezzel egyenesen
aranyosan csituljon a nagy fellangolas.
Szoval felutaztam 2 orat, probaltam bemenni, de az ajto zarva volt... Mivel hivott a szulei hazabol korabban megvolt az a szam is a telefonomban, igy odatelefonaltam, gondolvan hatha ott talalom es akkor csak azt kell megvarnom, mig onnan Uminaba dobjak. Eletem elso beszelgetese Steve mamajaval ekkor tortent.. Szegeny szornyen erezte magat es kb ezerszer bocsanatot kert es
nagyon sajnalt, hogy ennyit utaztam semmiert, ugyanis...: kedden James (Steve occse) 2
honapos del-amerikai utazasra indult es a mama meg Steve fent voltak a repteren Sydneyben. A
mama elmondasa szerint Steve-et eldobta egy baratjahoz (masik Stevehez) es Steve ott is
maradt, mama hazament. Namarmost... Ez innentol kezdett kicsit felpumpalni idegileg.. Lejon
Sydney-be es azokutan, hogy elozo nap meg arrol aradozott, hogy mennyire hianyzom neki fel
sem hiv, semmi. O.k.. De hogy a masnapi tervrol is megfeledkezett (vagy nem tudom mi tortent a
fejeben..) es megtette velem azt, hogy nem volt otthon mikor en felutaztam az mar sok...
Tobb, mint eleg.
Nem vagyok babysitter, nem vagyok ovono, szoval nem fogom az idomet fecserelni valakivel aki
meg nem ertett meg egy kapcsolatra. Mellesleg eleg jol erzem magam kotottsegek nelkul is, es
eleg keves a szabadidom amit nem fogom valaki masra pazarolni aki nem erdemli meg.
Szoval hazajottem, osszepakoltam a cuccait amiket itthagyott es ma este beviszem a Paddy'sbe,
egy uzenettel amiben majd arra kerem, hogy az en holmiaimat is legyen szives visszahozni es a
Paddy'sben hagyni ahol majd felvehetem.
De ezzel meg remelem nem lesz vege.
Persze azt mondtam, hogy eleg volt, nem vesztegetem az idomet, de persze no vagyok es igenis
akarom, hogy kaparjon.. Remeljuk fog is. Az biztos, hogy nem fogom a kisujjamat sem mozditani
a kapcsolatert ezekutan, de azt igenis remelem, hogy o annal inkabb szeretne helyrehozni a
dolgot. Tudom, hogy ha meglat meg fog orulni, es ha O nem lesz ott a Paddy'sben akkor 1-2
baratja viszont biztosan. Es tudom azt is, hogy mondani fogjak neki, hogy mi van velem.
Tehat a strategia a kovetkezo: full mosoly az arcon, total happiness es party.
Persze duhongok azert belul..:)

0 Comments:
Post a Comment
<< Home